2011. május 28., szombat

Sze'etem

Zabpehely szótára követhetetlenül dagad. Olyan szavakat mond ki minden erőlködés nélkül, hogy csak kapkodjuk a fejünket Apacukával. Már 2 hónapja mondja, hogy szeret ('szeet') és odabújik a maga módján. De nem gyakran. Jól kiérdemelt pillanatok ezek, amiket meg kell becsülni :) Pár napja azonban keresztbe teszi a kezét a mellkasa előtt, mintha éppen jó szorosan megölelne valakit (kb úgy mint az X-faktorban :), és felsorolás szerűen közli: 'Apát szeetem, Mamát szeetem, Papa szeetem, Anát szeetem, Zsu szeetem'. Ha útjába akad egy számára kedvesvalami, vagy plüssvalaki, akkor is megjegyzi, hogy mennyire szereti az illetőt :)  BoldogságOk


2011. május 24., kedd

Szaladgáló

Tigris

A legújabb slágerállat :) Kezdődött a maszkabálos tigrissel, aztán folytatódott Micimackóval. Néha 20szor is vissza kell léptetni a Tigris bemutatkozó dalához, amit természetesen végigugrál. Egy ugrándozó Kistigris :) Ma reggel éppen a Maszkabált nézte, így:


2011. május 21., szombat

Hősnő

Történetünk hőse valójában is kiérdemelte a Hősnő címet :) A tegnapi napot végig bírta fáradhatatlanul, ismerkedett a reptéren, szaladgált, bóbiskolt a repülőn, olvastatott, mesét nézett és csak nevetett, nevetett és nevetett. Tudta, hogy végre hazaér...Már rég alvásidő volt mire hazaértünk, de annyi energiával vetette bele magát a virágok tanulmányozásába és a fűben sikítozásba, hogy nem volt szívünk még elaltatni. Hiába a késői fektetés, ma reggel már 7kor kukorékolt, és a házban folytatta az otthonüdvözlést :)



2011. május 19., csütörtök

BeszélŐ

Wordle: HanguciPár napja nagyon megeredt a nyelve a kisasszonynak :). Azóta az időm felét nevetéssel töltöm, annyira cuki ahogy beszél. A leggyakrabban elhangzó felkiáltás a 'segítség', kb percenként használja, ha bármiben szüksége van rám. Először azt hittem valami baj történt azért kiabálja, de aztán később kiderült, ez az általános felhívás az "Anya gyere ide, és csinálj valamit!" helyett :))
Bármilyen szó is hagyja el a száját, azt addig ismétli, amíg nem helyeselek, hogy " igen, ez sárga" vagy "igen, ott a bácsi", mintha minden kijelentése eget rengető lenne számára, és feltétlen megerősítésre vár :) Rettentő büszke magára, és boldogan zsebeli be az elismerő pillantásokat.

2011. május 17., kedd

Elvan a gyerek, ha játszik 3.

Hangapofi IV.

Erről-arról

Először is az időjárásról: hatalmas a hőingadozás itt, otthoni szemmel nézve. Ha sétálni indulunk, egy egész ruhatárat kell vinnem a gyereknek. Télikabáttól a napellenző sapkán át, kendőt, harisnyát stb., mert sohasem tudhatja az ember. Az egyik pillanatban 25 fok aztán 2 perc múlva 15, és süvítő szél. A holland anyukák nyilván rugalmasabbak nálam, elég éles a kontraszt. Sapkát szinte senki sem hord, pedig majd leviszi a szél az emberek fejét nekem már 1 hete fáj a jobb fülem, pedig sohasoha nem szokott, és még sapkát is hordok... Amikor egy átlagos tavaszi napnak megfelelően felöltöztettem Hangát, és nagy elégedetten sétáltunk ( harisnya, nadrág, pulcsi, széldzseki, sapka), szembejött egy helybéli babakocsival: a gyereken egy szál rövidujjú body és egy zokni....
Az emberek nagyon kedvesek errefelé, 99%ban hozzám szólnak az utcán mosolyogva, és kutykurutty nyelven közölnek valamit, amiből semmit sem értek. Én meg persze visszamosolygok, ez megy nekem nagyon :) Magyarországon is gyakorlom az utcán vadidegenekre mosolygást, csak nem túl jó a fogadóközönség :D Szóval itt így megy ez... Amúgy nagyon segítőkészek, bármiről is van szó, és eddig azt hiszem összesen két emberrel beszéltem aki nem tudott angolul.
A közlekedés hihetetlen. Mindenki biciklizik, nagyon vicces járgányokat látni. Az autósok mindig elsőbbséget adnak a biciklisnek, szinte figyelni sem kell a kereszteződéseknél. A gyalogosnak nem :) azok várhatnak, sőt a babakocsi sem siet nyilván sehova... Bicikliznek 80 évesek, és az egészen icipici ülni sem tudó babák is spéci babaülésben, ami a kormány és az első kerék közé beillesztett 'ládába' van rögzítve.
Evészet: ebédelni nem szoktak, a főétkezés 6 óra körül a vacsora, ekkor már általában otthon van az egész család. Már az első bevásárláskor feltűnt, hogy nagyon szerethetik a krumplit :) rengeteg féle előre elkészített krumpli van a hűtőkben, és persze sokféle husi, bár ez engem kevésbé hozott lázba :) Szeretik a krémleveseket, amit készen is lehet zacskóban kapni, nagyon vicces tud lenni egy másfél kilós zacskósleves. És persze rengeteg fajta sajtot lehet kapni, finomabbnál finomabbak, a szójatermékekről nem is beszélve. Vegaparadicsom :)
A házaknak és lakásoknak hatalmas ablakai vannak, persze függöny nélkül, de ez úgy tűnik senkit sem zavar. Minden tele van virágokkal, olyan mintha egy film díszletei között sétálgatnék. Idős nénikbácsik teázgatnak a ház előtt, a gyerekek az utcán csapatostul labdáznak iskola után. Kb minden utcasarkon találok játszóteret. 
A munkaidő 9től fél6ig tart, és ha az emberlánya gyereket szeretne, 6 héttel a szülés után visszavárják dolgozni. Hát engem aztán várhatnának...


2011. május 15., vasárnap

7vége

A gyógyulás útjára léptünk, bár most Apacuka került sorra, de talán ő hamarabb túlesik rajta... A szombati nap hatalmas biciklizéssel telt, Hanguci életében először pattant nyeregbe, pontosabban nyereg mögé. Az első 2 percben üvöltött, de aztán konstatálta, hogy én is ott tekerek mellette. Így már megbarátkozott az új helyzettel, a továbbiakban pedig nagyon élvezte :) Ma pedig rég nem látott barátaink látogattak meg minket, szóval hamar elrepült a nap, bár egy kis viharos szélben tengerelés még belefért.







2011. május 13., péntek

Krumpli tengerrel

"Éhes vagyok! Vajon mikor kapok már sültkrumplit?"
"Na nem baj, addig körülnézek egy kicsit..."
 "I am still waiting....Mit gondolnak, meddig várjak?!"
"Na végre, megérkezett :)"
"Az meg mi a szösz? Nagy kékség :)"

2011. május 10., kedd

Nehéz napok

vannak a hátunk mögött. A megérkezés másnapjára Hanguci tűzforrón ébredt, és ez majdnem három napig tartott. Nem is részletezem...Ma talán jobban van, köhög egy picit, és rettentő nyűgös. Nem tudom eldönteni, hogy a betegség miatt, vagy itt a rettegett dackorszak kezdete...A mai napon mindenre az volt a válasz, hogy: "nem kérsz" Megyünk sétálni? Kérsz vizet? Olvassak mesét? stb, és közben legalább félóránként földhözvágta magát. Ilyet még nem is láttam Tőle, szóval bizakodok, hogy a rosszulléte miatt van :) kezdő anyukák mosolyogtató naivsága.  A cumizás és a mesenézés napi időtartama már rég átlépte az elveim határát, inkább átmagasugrotta. De szükség törvényt bont :) 



2011. május 8., vasárnap

Katwijk aan zee



RepülŐ

Cukorborsó remekül vette az akadályokat :) A transzfer alatt esze ágában sem volt aludni, utána pedig nagyon elemében érezte magát a reptéren. Felmászott a székékre, heverészett, rohangált, és persze cumi ide vagy oda mindent sikerült végignyalnia meg is lett az eredménye sajnos, de erről majd később beszámolok. A felszállás simán ment, aztán elaludt végre. Amikor fél óra múlva felébredt a hangosbemondó hangjára, akkor jött a feketeleves... Szegényke nagyon fáradt volt még, így a leszállást végig énekeltük Apacukával, mire Ő hol megnyugodott, hol üvöltött. Könnyes szemmel hagyta el a gépet, de a szálláson már felélénkült és vigyorogva vette birtokba új lakóhelyét :)



2011. május 4., szerda

Londíner

Nemsokára kiderül, hogy milyen egy Hollandia felé repülő Zabpehely :) Addig meg csomagolok és csomagolok, amit Hanga rettentően élvez, és közben persze hasznosan tölti az időt :D






2011. május 3., kedd

19



A kis 19 hónapos Cukorborsó éppen Mici lázban ég. Tegnap kirohant a konyhába Mici kiáltások közepette, és úgy érzem, ezzel lezárult a Mazsola korszak egy időre :) Már úgyis untuk a folyton tudálékos malac kalandjait, éppen itt az ideje nosztalgiázni a csekélyértelmű, de annál szeretnivalóbb medvebocs kalandjait nézve...

2011. május 1., vasárnap

Először Anya

Megkaptam a legszebb ajándékot :) Reggel egy csokor rózsára ébredtem Apacuka jóvoltából, aztán Hanga is meglepett egy csokor gyönyörű mezei virággal. Mondtam neki hogy köszönöm, és ma Anyák napja van. Erre ő a nyakamra tette az ujját és végre kimondta : 'Anya' :))))))