2011. szeptember 27., kedd

DacOk

Még jó hogy közeledik a második szülinapja, legalább van mivel magyaráznom a hisztizést :) Hullámokban tör rá, pár napig kibírhatatlanul dacos, aztán megint visszaváltozik cuki Zabpehellyé. Mindent egyedül akar csinálni, ha nem sikerül, toporzékol tehetetlenül, aztán kevésbé tehetetlenül: mert elkezd csapkodni, földre feküdni, üvölteni. Mindent  mosthirtelenderögtön akar, vagy nem akar. A lényeg, hogy ellenkezzen...nagyon kis okos. Hát nemhiába anyjalánya, feküdtem már én is hasonjárdán babagáztűzhelyt követelve :) csak nekem még több eszem volt, és közönség előtt csináltam, hátha bejön és bejött, azóta is őrzöm a szülői házban a szekrényem mélyén a zsákmányt :P
5letek

2011. szeptember 26., hétfő

Készpassz

Ahogy Hanga mondaná, ha valamivel végzett. Leszámolt a betegséggel, alig több mint 2 nap alatt :) Remélem nem kiabálom el, és tényleg ilyen kis ügyes volt. A  mellékhatásként szokás szerint fellépő, cumi- és mesetúltengés redukálása még az elkövetkező napok feladata lesz...




2011. szeptember 15., csütörtök

Méretek

Végre szereztünk másik Doktornénit, aki nagyon kedves és igazán ért a gyerekek nyelvén. A baj csak az, hogy Hanga már rutinból üvölt ha hozzányúlnak, mivel az előző helyen nem érték túl jó élmények. Végre lemérték rendesen, ami utoljára egy éve fordult elő. A mérlegre csak velem együtt volt hajlandó ráállni, úgyhogy sajnos nekem is szembesülnöm kellett a súlyommal. amire egyáltalán nem lettem volna kíváncsi, de így legalább értelmet nyert a fitnessbérlet, amit Apacukától kaptam a múlt héten :) Bár azt sem lett volna szabad figyelmen kívül hagynom, hogy Hanga 2 napja gyakran ismételgeti: 'a mamám böhöm darab' Az eredmény döbbenet: 1 éve 8,5 kg volt és 76 cm, most pedig 11,5 kg és 96! cm. A vers meg régi kedvenc :)


Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz


Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
-Lóci, ne kalapáld a bútort!
Lóci, hova mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázrezsóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobtad
az erkélyről a mozsarat!

Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta
és felboncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! -mondta
s az asztal tetejére állt.

Nem bírtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)

És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek körülöttem
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.

És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
-föl! föl!- mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.

És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszút állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra - és már gyűlöltem
mindenkit, aki elnyomott.

Gyűlöltem, óh hogy meggyűlöltem!...
És ekkor zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: Te kölyök! - Aztán:
No, ne félj - mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.

2011. szeptember 13., kedd

Na'on finom

Hátha valaki kedvet kap egy kis tortasütéshez :) Mivel Hangucc tejmentes étrenden van 3 éves koráig, kénytelen vagyok kisérletezni. Valljuk be, nem esik nehezemre a konyhatündérkedés, a többieknek pedig a megevés :) Recept innen


2011. szeptember 12., hétfő

Elefánt a porcelánboltban

avagy Hanga a tojásmúzeumban :)


Szélvész Kisasszonnyal múzeumba indultunk szombaton. Elég merész vállalkozásnak tűnt több ezer tojás, és az üvegvitrinek közé beengedni. Szerencsére a múzeumos néni azonnal kezelésbe vette Hangát, a vitrinek pedig teljesen gyerekállóak voltak :)

2011. szeptember 8., csütörtök

Csirip

Sajnos nem ülök egész nap jegyzetfüzettel, és diktafonnal felszerelkezve Zabpehely mellett, a memóriám pedig említést sem érdemel újabban. ezért aztán nem írok eleget a Kisasszony csiripeléseiről, pedig lehetne mit :) Egyfolytában magyaráz, 1 hete elkezdett vadul mondókázni, 2 napig mást se hallottam csak a magának halkan elmotyogott mondókákat. Bármi eszébe jut, azonnal közli, bár mi, felnőttek általában nem értjük hogy jut eszébe például reggeli (amit reggikének hív, rengeteg mindent becéz) közben a következő monológ: "elment a béka a Balatonba, kakaós csiga elment, csíkot húz a repülő, elrepült, nem kell félni, feketét, tarkát, nem bánt a kutya, ugat, elbújtál keressük meg Hangát, megtörlöm a szádat, kiszállsz" :)
Rajzolgat, majd kérdőn rámnéz: "Micsinálok? Micsinálok?"
Vannak szavak, amiket rosszul mond, de olyan cuki, hogy remélem még egy ideig nem kopnak ki a szótárából. Például a macska helyett azt mondja makacs "bement a makacs az ablakon, ciciccicc (sipítozó hangon)" A másik kedvencem pedig a "kiccsan" ez azt jelenti bontsuk ki, szedjük ki, nyissuk ki stb :) A csúszda helyett azt mondja csuszida, és odáig van érte, ha bárhol csúszásra alkalmas területet talál legyen az bármi...
Nekem pedig végre van nevem, mert jó ideig nem hívott sehogy. Anyája, Apa, Hanga, mutatott be ma mindenkit vacsika közben :)

2011. szeptember 2., péntek

Nagylány

Ma elérkezett a pillanat, hogy Hanga nagylányos ágyat kapjon :) Még csak a matrac huzatát látta, amikor már teljesen beindult, és ezerszer meghallgattam, hogy "százlábúúú". Aztán kicsomagoltuk a matracot, és elkezdte puszilgatni a százlábúkat a huzaton, ráfeküdt, és közölte hogy "jószakát". Mikor készen lett Apacuka az összeszereléssel, nagy büszkén vette birtokba az új fekhelyet. Este már nem volt olyan lelkes, amikor rájött hogy ott kell elaludnia. Még nem jött ki a szobából, várjuk a reggelt... :)




2011. szeptember 1., csütörtök

Beszámolok

Hazaértünk a nyaralásokból, Hanga névnapot ültünk, és Folytonugrálókisasszony beszerezte első arcsebét, én meg öregedtem néhány évet...