2011. április 26., kedd

Száznyolcvankettedik fejezet, amelyből kiderül

hogy Hanguci nagy utazáson vett részt, találkozott a családból akivel csak lehetett, friss levegőt harapott, szántóföldeken sétált, Unokatesókkal labdázott, bébitujákat simogatott, Mamákat-Papákat vett le a lábukról, kutyaorrot piszkált, tengerimalacot simogatott, locsolt, virágot szedett, rengeteg Abonettet és Pirospöttyöst evett, rájött hogy imád autózni, székre mászni, Papával 'repülakányát'  játszani, de legjobban hazaérni szeret :))







2011. április 6., szerda

Fedő design :)

Hétvégén megcsináltuk Hanga homokozóját. Ma pedig, amíg aludt, elkészült a fedele. Alig várom már, hogy lássa :)

2011. április 4., hétfő

Másféléves

Tegnap ez a nap is eljött. Megnőtt a mi kis Maszatunk. A súlyáról és magasságáról csak hozzávetőleges adataim vannak, 10 és 11 kiló között mozoghat a versenysúlya, és kb 82-84 centi lehet. 12 foga van, az utolsó nyolc pedig egyszerre van úton...nagyon fájhat neki, de hősiesen viseli.

Örökmozgó: egy perc nyugta sincs, kivéve ha egy könyv, vagy egy Mazsola epizód kerül az útjába :) A mozgása jóval fejlettebb a koránál, kisebb lépcsőkön segítség nélkül fel-le közlekedik, magasra ugrál, bukfencezik, teljes biztonsággal szalad, és bármilyen terepakadályt használatba vesz, ahogy tud :) Táncol, nem is akárhogyan. Nagyon jó ritmusérzéke van, irtó vicces koreográfiákat talál ki, odavan a zenéért és a hangszerekért.

Beszél: a maga módján. Rengeteg új szót tud már, egyszerű mondatokat alkot szavakat összevonva: a mostani kedvencem: 'bekecs' - be kell csukni, ugyanis bármilyen ablakot nyitva talál azonnal be kell csuknunk :) Vannak napok, amikor egész nap halandzsázik, más napokon meg vagy 5-10 új szót produkál. Általában a környezet határozza meg: ha itthon vagyunk kettesben, kevésbé beszél értelmesen, ha azonban felnőttek közé kerül, rögtön megered a nyelve. Az 'anya' még mindig sehol :)

Könyvek: töretlen imádat. Mindent fejből tud már, és ha elrontom, figyelmeztet hogy kihagytam egy részt. Szereti ha énekelünk, és mikor abbahagyjuk, hatalmas fejbiccentéssel közli: 'mé,mé', azaz még legyen tovább. Szeret rajzolni és gyurmázni, éppen a kilapítás a kedvence. Homokozik, bár azt hiszem ezt én jobban élvezem, ő csak a műanyag formákkal rohangál :)


Alvás: általában este 8tól reggel 7ig, napközben pedig van hogy 3 órát is szundít, ha kellőképp elfárad a sok tennivalóban.


Evészet: ugyanaz mint eddig, csak még harsányabb desszertköveteléssel. Minden étkezés után bepróbálkozik, pedig csak ebéd után jár. Van hogy még a desszert után is desszertet kér...


Rettentő önálló, szereti ha békén hagyom, mindent egyedül akar elintézni. Kézfogás esélytelen, alig tudjuk utolérni. Szereti megmosni a kezét és a fogait. Fürdéskor a nyelvét is tartja, így azt is meg kell mosnunk. Ugyanígy evés után, a nyelvét is megtörli a törlőkendővel :) Nem szereti ha levágom a körmét, főleg a lábán hisztérikus a helyzet, napi két lábujjra van esélyem komolyabb halláskárosodás nélkül... Minden érdekli, igazi kis felfedező alkat, nyitott a világra; de ha egyedül akar szöszmötölni, akkor jaj annak aki a közelébe merészkedik. Szereti a pöttyös ruhákat, és mindent amin oroszlán van. Kedvenc színe a zöld és a kék, és imádja a kávémról a tejhabot. Mit is mondhatnék még... :)

2011. április 3., vasárnap

Az első teljesítmény...

...túra. 2011 április másodikán, szikrázó napsütésben és harmatos fűben útnak indultunk hármasban. Elég merész vállalkozásnak tűnt, de annál jobban sikerült a kirándulás. Zabpehely határtalan lelkesedéssel vágott neki a hegymenetnek, nem győztünk Apacukával csodálkozni a tempón. Persze az érdekes dolgoknál, mint falevelek és pitypangok, megálltunk szöszmötölni egy kicsit. Jól haladtunk az első pontig, Apacuka cipelésével  segítve a tapasztalt túrázót, akit mindenki megmosolygott és bíztatott :) 


A következő pecsételő pontig álomba szenderült a Liliputi hurcolóban, amit amúgy nem visel egykönnyen, de most a fáradtság volt az úr.


Fél óra szundi után felélénkülve ismerkedett a következő pontnál, majd egyik traktornyomból a másikba mászva haladt lefelé a szőlőhegyen, harisnyában :)


A gyönyörű fekete kökörcsinek között a pelenkacserét, majd lefelé Apacuka karján ücsörögve, a kilátást élvezte a mi kis Túramanónk.


A túra végén átvette a jelvényt és a teljesítménycsokit így jóízűen elfogyasztotta élete első csokoládéját, amit amúgy még a kezébe se adtam volna :) de most megérdemelte...  Sikerült !!! Megcsináltuk!!! Bár be kell vallanom még sohasem viselt meg ennyire bennünket 11km legyalogolása, ugye a 11kg plusszal kiegészítve már érthető :) A délutánt édes semmittevéssel képzeltem tölteni, de a Kisasszony felébredve a délutáni alvásból, már rángatta is a kertkaput, és még másfél órát tölthettünk a szabadban...