A 1,5-3 éves gyerekkel rendelkezők számára üzenem: van remény!!! Hanga hetek óta kezelhető: régebben kétségbe vontam, hogy egyáltalán érti amit mondok neki, kiderült hogy mégis :) Általában szót fogad, egy kezemen meg tudom számolni hányszor kell valamit elmondanom. A helyzet odáig fajult, hogy ma a játszótéren amikor közöltük, hogy hazamegyünk, szó nélkül elindult velünk (na a kezemet azért nem fogta meg, de nem vagyok telhetetlen:) és beszállt az autóba. Minden hisztéria nélkül elalszik, sőt tegnap magának olvasott mesét elalváskor, önműködő gyerek. Ha van kedve, szépen egyedül eszik ( az eddig kérdéses "milyen kezes a gyerek?" balra dőlni látszik :) Remélem hogy ez már a dackorszak vége, és nemcsak holmi szünet, bár ha így is lenne, akkor legalább tudjuk, hogy van fény az alagút végén...
