Erről-arról

Először is az időjárásról: hatalmas a hőingadozás itt, otthoni szemmel nézve. Ha sétálni indulunk, egy egész ruhatárat kell vinnem a gyereknek. Télikabáttól a napellenző sapkán át, kendőt, harisnyát stb., mert sohasem tudhatja az ember. Az egyik pillanatban 25 fok aztán 2 perc múlva 15, és süvítő szél. A holland anyukák nyilván rugalmasabbak nálam, elég éles a kontraszt. Sapkát szinte senki sem hord, pedig majd leviszi a szél az emberek fejét nekem már 1 hete fáj a jobb fülem, pedig sohasoha nem szokott, és még sapkát is hordok... Amikor egy átlagos tavaszi napnak megfelelően felöltöztettem Hangát, és nagy elégedetten sétáltunk ( harisnya, nadrág, pulcsi, széldzseki, sapka), szembejött egy helybéli babakocsival: a gyereken egy szál rövidujjú body és egy zokni....

Az emberek nagyon kedvesek errefelé, 99%ban hozzám szólnak az utcán mosolyogva, és kutykurutty nyelven közölnek valamit, amiből semmit sem értek. Én meg persze visszamosolygok, ez megy nekem nagyon :) Magyarországon is gyakorlom az utcán vadidegenekre mosolygást, csak nem túl jó a fogadóközönség :D Szóval itt így megy ez... Amúgy nagyon segítőkészek, bármiről is van szó, és eddig azt hiszem összesen két emberrel beszéltem aki nem tudott angolul.

A közlekedés hihetetlen. Mindenki biciklizik, nagyon vicces járgányokat látni. Az autósok mindig elsőbbséget adnak a biciklisnek, szinte figyelni sem kell a kereszteződéseknél. A gyalogosnak nem :) azok várhatnak, sőt a babakocsi sem siet nyilván sehova... Bicikliznek 80 évesek, és az egészen icipici ülni sem tudó babák is spéci babaülésben, ami a kormány és az első kerék közé beillesztett 'ládába' van rögzítve.
Evészet: ebédelni nem szoktak, a főétkezés 6 óra körül a vacsora, ekkor már általában otthon van az egész család. Már az első bevásárláskor feltűnt, hogy nagyon szerethetik a krumplit :) rengeteg féle előre elkészített krumpli van a hűtőkben, és persze sokféle husi, bár ez engem kevésbé hozott lázba :) Szeretik a krémleveseket, amit készen is lehet zacskóban kapni, nagyon vicces tud lenni egy másfél kilós zacskósleves. És persze rengeteg fajta sajtot lehet kapni, finomabbnál finomabbak, a szójatermékekről nem is beszélve. Vegaparadicsom :)
A házaknak és lakásoknak hatalmas ablakai vannak, persze függöny nélkül, de ez úgy tűnik senkit sem zavar. Minden tele van virágokkal, olyan mintha egy film díszletei között sétálgatnék. Idős nénikbácsik teázgatnak a ház előtt, a gyerekek az utcán csapatostul labdáznak iskola után. Kb minden utcasarkon találok játszóteret. 
A munkaidő 9től fél6ig tart, és ha az emberlánya gyereket szeretne, 6 héttel a szülés után visszavárják dolgozni. Hát engem aztán várhatnának...

7vége

A gyógyulás útjára léptünk, bár most Apacuka került sorra, de talán ő hamarabb túlesik rajta... A szombati nap hatalmas biciklizéssel telt, Hanguci életében először pattant nyeregbe, pontosabban nyereg mögé. Az első 2 percben üvöltött, de aztán konstatálta, hogy én is ott tekerek mellette. Így már megbarátkozott az új helyzettel, a továbbiakban pedig nagyon élvezte :) Ma pedig rég nem látott barátaink látogattak meg minket, szóval hamar elrepült a nap, bár egy kis viharos szélben tengerelés még belefért.

Krumpli tengerrel

"Éhes vagyok! Vajon mikor kapok már sültkrumplit?"

"Na nem baj, addig körülnézek egy kicsit..."

 "I am still waiting....Mit gondolnak, meddig várjak?!"

"Na végre, megérkezett :)"

"Az meg mi a szösz? Nagy kékség :)"

A hetedik :)

Nehéz napok

vannak a hátunk mögött. A megérkezés másnapjára Hanguci tűzforrón ébredt, és ez majdnem három napig tartott. Nem is részletezem...Ma talán jobban van, köhög egy picit, és rettentő nyűgös. Nem tudom eldönteni, hogy a betegség miatt, vagy itt a rettegett dackorszak kezdete...A mai napon mindenre az volt a válasz, hogy: "nem kérsz" Megyünk sétálni? Kérsz vizet? Olvassak mesét? stb, és közben legalább félóránként földhözvágta magát. Ilyet még nem is láttam Tőle, szóval bizakodok, hogy a rosszulléte miatt van :) kezdő anyukák mosolyogtató naivsága.  A cumizás és a mesenézés napi időtartama már rég átlépte az elveim határát, inkább átmagasugrotta. De szükség törvényt bont :) 

Katwijk aan zee

RepülŐ

Cukorborsó remekül vette az akadályokat :) A transzfer alatt esze ágában sem volt aludni, utána pedig nagyon elemében érezte magát a reptéren. Felmászott a székékre, heverészett, rohangált, és persze cumi ide vagy oda mindent sikerült végignyalnia meg is lett az eredménye sajnos, de erről majd később beszámolok. A felszállás simán ment, aztán elaludt végre. Amikor fél óra múlva felébredt a hangosbemondó hangjára, akkor jött a feketeleves... Szegényke nagyon fáradt volt még, így a leszállást végig énekeltük Apacukával, mire Ő hol megnyugodott, hol üvöltött. Könnyes szemmel hagyta el a gépet, de a szálláson már felélénkült és vigyorogva vette birtokba új lakóhelyét :)

Londíner

Nemsokára kiderül, hogy milyen egy Hollandia felé repülő Zabpehely :) Addig meg csomagolok és csomagolok, amit Hanga rettentően élvez, és közben persze hasznosan tölti az időt :D

19

A kis 19 hónapos Cukorborsó éppen Mici lázban ég. Tegnap kirohant a konyhába Mici kiáltások közepette, és úgy érzem, ezzel lezárult a Mazsola korszak egy időre :) Már úgyis untuk a folyton tudálékos malac kalandjait, éppen itt az ideje nosztalgiázni a csekélyértelmű, de annál szeretnivalóbb medvebocs kalandjait nézve...

Először Anya

Megkaptam a legszebb ajándékot :) Reggel egy csokor rózsára ébredtem Apacuka jóvoltából, aztán Hanga is meglepett egy csokor gyönyörű mezei virággal. Mondtam neki hogy köszönöm, és ma Anyák napja van. Erre ő a nyakamra tette az ujját és végre kimondta : 'Anya' :))))))

Száznyolcvankettedik fejezet, amelyből kiderül

hogy Hanguci nagy utazáson vett részt, találkozott a családból akivel csak lehetett, friss levegőt harapott, szántóföldeken sétált, Unokatesókkal labdázott, bébitujákat simogatott, Mamákat-Papákat vett le a lábukról, kutyaorrot piszkált, tengerimalacot simogatott, locsolt, virágot szedett, rengeteg Abonettet és Pirospöttyöst evett, rájött hogy imád autózni, székre mászni, Papával 'repülakányát'  játszani, de legjobban hazaérni szeret :))

Jógázik :)

SzöszmötölŐ

FelfedezŐ

Fedő design :)

Hétvégén megcsináltuk Hanga homokozóját. Ma pedig, amíg aludt, elkészült a fedele. Alig várom már, hogy lássa :)

Másféléves

Tegnap ez a nap is eljött. Megnőtt a mi kis Maszatunk. A súlyáról és magasságáról csak hozzávetőleges adataim vannak, 10 és 11 kiló között mozoghat a versenysúlya, és kb 82-84 centi lehet. 12 foga van, az utolsó nyolc pedig egyszerre van úton...nagyon fájhat neki, de hősiesen viseli.

Örökmozgó: egy perc nyugta sincs, kivéve ha egy könyv, vagy egy Mazsola epizód kerül az útjába :) A mozgása jóval fejlettebb a koránál, kisebb lépcsőkön segítség nélkül fel-le közlekedik, magasra ugrál, bukfencezik, teljes biztonsággal szalad, és bármilyen terepakadályt használatba vesz, ahogy tud :) Táncol, nem is akárhogyan. Nagyon jó ritmusérzéke van, irtó vicces koreográfiákat talál ki, odavan a zenéért és a hangszerekért.

Beszél: a maga módján. Rengeteg új szót tud már, egyszerű mondatokat alkot szavakat összevonva: a mostani kedvencem: 'bekecs' - be kell csukni, ugyanis bármilyen ablakot nyitva talál azonnal be kell csuknunk :) Vannak napok, amikor egész nap halandzsázik, más napokon meg vagy 5-10 új szót produkál. Általában a környezet határozza meg: ha itthon vagyunk kettesben, kevésbé beszél értelmesen, ha azonban felnőttek közé kerül, rögtön megered a nyelve. Az 'anya' még mindig sehol :)

Könyvek: töretlen imádat. Mindent fejből tud már, és ha elrontom, figyelmeztet hogy kihagytam egy részt. Szereti ha énekelünk, és mikor abbahagyjuk, hatalmas fejbiccentéssel közli: 'mé,mé', azaz még legyen tovább. Szeret rajzolni és gyurmázni, éppen a kilapítás a kedvence. Homokozik, bár azt hiszem ezt én jobban élvezem, ő csak a műanyag formákkal rohangál :)


Alvás: általában este 8tól reggel 7ig, napközben pedig van hogy 3 órát is szundít, ha kellőképp elfárad a sok tennivalóban.


Evészet: ugyanaz mint eddig, csak még harsányabb desszertköveteléssel. Minden étkezés után bepróbálkozik, pedig csak ebéd után jár. Van hogy még a desszert után is desszertet kér...


Rettentő önálló, szereti ha békén hagyom, mindent egyedül akar elintézni. Kézfogás esélytelen, alig tudjuk utolérni. Szereti megmosni a kezét és a fogait. Fürdéskor a nyelvét is tartja, így azt is meg kell mosnunk. Ugyanígy evés után, a nyelvét is megtörli a törlőkendővel :) Nem szereti ha levágom a körmét, főleg a lábán hisztérikus a helyzet, napi két lábujjra van esélyem komolyabb halláskárosodás nélkül... Minden érdekli, igazi kis felfedező alkat, nyitott a világra; de ha egyedül akar szöszmötölni, akkor jaj annak aki a közelébe merészkedik. Szereti a pöttyös ruhákat, és mindent amin oroszlán van. Kedvenc színe a zöld és a kék, és imádja a kávémról a tejhabot. Mit is mondhatnék még... :)

Az első teljesítmény...

...túra. 2011 április másodikán, szikrázó napsütésben és harmatos fűben útnak indultunk hármasban. Elég merész vállalkozásnak tűnt, de annál jobban sikerült a kirándulás. Zabpehely határtalan lelkesedéssel vágott neki a hegymenetnek, nem győztünk Apacukával csodálkozni a tempón. Persze az érdekes dolgoknál, mint falevelek és pitypangok, megálltunk szöszmötölni egy kicsit. Jól haladtunk az első pontig, Apacuka cipelésével  segítve a tapasztalt túrázót, akit mindenki megmosolygott és bíztatott :) 

A következő pecsételő pontig álomba szenderült a Liliputi hurcolóban, amit amúgy nem visel egykönnyen, de most a fáradtság volt az úr.

Fél óra szundi után felélénkülve ismerkedett a következő pontnál, majd egyik traktornyomból a másikba mászva haladt lefelé a szőlőhegyen, harisnyában :)

A gyönyörű fekete kökörcsinek között a pelenkacserét, majd lefelé Apacuka karján ücsörögve, a kilátást élvezte a mi kis Túramanónk.

A túra végén átvette a jelvényt és a teljesítménycsokit így jóízűen elfogyasztotta élete első csokoládéját, amit amúgy még a kezébe se adtam volna :) de most megérdemelte...  Sikerült !!! Megcsináltuk!!! Bár be kell vallanom még sohasem viselt meg ennyire bennünket 11km legyalogolása, ugye a 11kg plusszal kiegészítve már érthető :) A délutánt édes semmittevéssel képzeltem tölteni, de a Kisasszony felébredve a délutáni alvásból, már rángatta is a kertkaput, és még másfél órát tölthettünk a szabadban...