Megpróbáltam nem elérzékenyülni :) nem sikerült... Tegnap Hanga életében először megfogta a kezem, és úgy sétált velem. Nem csak egy másodpercig, hanem percekig, többször is. Gondolom ez más családokban elég szokványos, szóra sem érdemes viselkedés. Nálunk azonban hatalmas lépés. A mindig ugrándozó, vidám, teljesen önállóan tevékenykedő Cukorborsó nem akart egyedül sétálni :) 
2011. február 20., vasárnap
Kéz a kézben
Megpróbáltam nem elérzékenyülni :) nem sikerült... Tegnap Hanga életében először megfogta a kezem, és úgy sétált velem. Nem csak egy másodpercig, hanem percekig, többször is. Gondolom ez más családokban elég szokványos, szóra sem érdemes viselkedés. Nálunk azonban hatalmas lépés. A mindig ugrándozó, vidám, teljesen önállóan tevékenykedő Cukorborsó nem akart egyedül sétálni :) 
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Hát, hogy a szösszenetben ne érzékenyültél volna el! :) én is elfogok! mondjuk én mindenen, tipikus halak... :) ez a kép a ti kezecskéitek? :)
VálaszTörlésEz csak illusztráció sajnos, de akár lehetne a miénk is :D
VálaszTörlésEz nagyon édes... teljesen megértem, ha ilyen apróságokon elérzékenyülsz :) Én is imádok kézenfogva sétálni Evivel, igaz, ő sem hagyja magát sokáig, de ha idegen helyen megyünk és mondom neki, hogy fogja meg a kezem, már nyújtja is...
VálaszTörlésHát Hanga nem ilyen engedelmes... a múltkor egy idegen nénivel simán elment az utcán kézenfogva, de az eszébe sem jutott, hogy nekem megengedje a kézfogást :)remélem azért alakul
VálaszTörlés