Talán kezd visszatérni minden a megszokott kerékvágásba, már csak picit náthás és egyre jobb a kedve. Ha megkérdezem hol az orrsziporszívó, azonnal rohan a porszívóhoz és lelkesen mondja hogy vúúúúúúúú, ül az ölembe és nevetve hagyja hogy kiszippantsam az orrát. Hatalmas fejlődés ahhoz képest, hogy egy hete még ketten is alig tudtuk lefogni, és a hatalmas üvöltéstől csak még jobban tele lett az orra. Most a szemcsepp van soron, de még nem hiszi el, hogy ettőlgyógyulmegaHangamaciszeme...
Elmúlt a tizenharmadik hónap is. Sétál, szaladgál, focizik, táncol, egyszóval mozog non-stop :) Egész nap be nem áll a szája, halandzsázik és kitartóan kérdezi ott-ott-ott. Én meg válaszolok, hátha egyszer ő mondja már meg nekem hogy mi van ott. Néha teljesen érthetően kimond szavakat, aztán soha többet nem bírom kihúzni belőle bármennyire is trükközök. Nem lehet túljárni az eszén, csak váratlan pillanatokban mond valamit, mint akinek véletlenül kicsúszott a száján...Az állathang repertoár persze dinamikusan bővül, a legújabb sláger a kár-kár meg a cin-cin. Rengeteg mindent megért, és rajong az angol dalokért amit nap mint nap hintázás közben fogyaszt :)
Továbbra is imád olvasni, lapozgatni, szöszmötölni, Boriszt és egyéb plüssállatokat ölelgetnipuszilgatni, ablakonkinézni, fogatmosni. Egy cukorborsó :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése