Rajongok a kertünkért, különösen tavasszal. Órákig el tudnék szöszmötölni a virágok között, vagy csak nézni ahogy nő a fű. Mert látszik ám, de tényleg :) Mostanában Hanguci ebéd után majd egy óra hosszat durmol a jó levegőn, addig én kedvemre bámészkodhatok a kedvencek között. Ott van például egy fűcsomó százszorszépekkel, amit Apacuka megkímélt a fűnyírástól, mert látta hogy mennyire a szívemhez nőttek a kis fehér virágok. Azóta is minden nap megnézem őket. Vagy a szirmaikat bontogató tulipánok, a diófa árnyéka, és a veteményes, ahol már szemmel láthatóan növekednek a Hanga zöldségek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése