A bölcsi-ügy

Szereti a bölcsit. Nagyon. Eljött az ideje annak, amit soha nem gondoltam volna. Azt gondoltam nem lesz nehéz kiszakítani a környezetéből, hiszen még olyan pici, és úgyis az a lényeg, hogy mi ott legyünk neki. 

Mostanában reggel rohanva készülődik, első szóra veszi a cipőjét amikor indulunk. Mindig bevisz magával valamit megmutatni az Éva néninek, vagy Erekara néninek, legyen az egy 1 méteres plüsskígyó, vagy egy aprócska hajcsat. 

Hétvégén is bölcsibe akar menni, és nem érti miért nem lehet, végül megnyugtatja magát azzal, hogy Éva néni dolgozik, és ezért nincs bölcsi :) (mert hétközben nyilván csak játszani járnak oda a nénik, szabadidejükben biztos dolgoznak :) 

Délután általában úgy kapom vissza, hogy "szédületes ez a csajszi". Ha kint vannak az udvaron, meglesem mit csinál: száguld végig a teraszon egy hatalmas labdán ülve, füvet nyír, motorozik. Amikor elmegyünk, integetnek a többiek és kiabálják: "Szia Hangaaaa"

A csoportról készült fényképet napokig hurcolta magával, és mesélte hogy ki-kicsoda. Barátai vannak...

Tegnap nyílt angol foglalkozás volt, végre benézhettem mit csinálnak a zárt ajtók mögött. Hihetetlen volt, milyen ügyes, és mennyire felszabadult. Ugyanúgy be nem áll a szája mint otthon ( két dal közötti csöndben közölte hogy "ó anyám":), ugrál, vigyorog. Rettenetesen örült mikor meglátott, de kibírta hogy nem jön oda, és végigcsinálta a műsort. Az előadás végén elmondtam a bölcsi vezetőjének a költözködés hírét, és küszködött a könnyeivel...