Az első teljesítmény...

...túra. 2011 április másodikán, szikrázó napsütésben és harmatos fűben útnak indultunk hármasban. Elég merész vállalkozásnak tűnt, de annál jobban sikerült a kirándulás. Zabpehely határtalan lelkesedéssel vágott neki a hegymenetnek, nem győztünk Apacukával csodálkozni a tempón. Persze az érdekes dolgoknál, mint falevelek és pitypangok, megálltunk szöszmötölni egy kicsit. Jól haladtunk az első pontig, Apacuka cipelésével  segítve a tapasztalt túrázót, akit mindenki megmosolygott és bíztatott :) 

A következő pecsételő pontig álomba szenderült a Liliputi hurcolóban, amit amúgy nem visel egykönnyen, de most a fáradtság volt az úr.

Fél óra szundi után felélénkülve ismerkedett a következő pontnál, majd egyik traktornyomból a másikba mászva haladt lefelé a szőlőhegyen, harisnyában :)

A gyönyörű fekete kökörcsinek között a pelenkacserét, majd lefelé Apacuka karján ücsörögve, a kilátást élvezte a mi kis Túramanónk.

A túra végén átvette a jelvényt és a teljesítménycsokit így jóízűen elfogyasztotta élete első csokoládéját, amit amúgy még a kezébe se adtam volna :) de most megérdemelte...  Sikerült !!! Megcsináltuk!!! Bár be kell vallanom még sohasem viselt meg ennyire bennünket 11km legyalogolása, ugye a 11kg plusszal kiegészítve már érthető :) A délutánt édes semmittevéssel képzeltem tölteni, de a Kisasszony felébredve a délutáni alvásból, már rángatta is a kertkaput, és még másfél órát tölthettünk a szabadban...